„Elolvastam a szövegkönyvet és arra jutottam, hogy ez egyszerűen fantasztikus móka lenne”- mondja Ledger. „Megnevettetett, mert nem egyszerűen egy unalmas történelmi film, amely bemutatja Casanovát, hanem egy romantikus vígjáték.” A színész Perth-ben született, Nyugat-Ausztráliában, és először az iskolában, a Guildford Grammarban foglalkozott a színészettel, ahol döntenie kellett, hogy főzés vagy színészet szakra járjon-e. Szerencsénkre az utóbbit válaszotta.

Q: Velence csodálatosnak tűnt a Casanovában. Sok CGI-t alkalmaztatok? (számítógépes grafika)

A: Az a verzió, amit én láttam, elég viccesnek tűnt. Furcsa volt látni magam egy másik korban, mintha visszautaztam volna az időben-és minden annyira szép volt. És ott volt a vége, mikor a kamera már ment, forgott körbe-körbe a folyóparton, vette a turistákat, és mindenki fényképezett. És még nem voltak átalakítva vagy kivágva. És tudod, azt gondoltam, profi kis befejezés lett volna otthagyni őket mind. (Nevet.)

Q: Mennyi volt a filmben saját mutatvány és mennyi a számítógép?
A: A végeredmény és a forgatás? Ténylegesen mi és Velencében dolgoztunk a jelenetek nagy részével, azonban pénzmegtakarítás céljából néha kiruccantunk más helyszínekre is. Felállították az akasztófát és a képernyőn csak egy zöld háttér látszott, tudod, ők meg bevágták a harcos jeleneteket.

Q: És mi volt azzal a jelenettel, amikor Sienna és Te kötélen himbálóztok, aztán ráugrotok a futó lovagra?

A: Nos, azt tényleg mi csináltuk és mondhatom, nagyon vicces volt. Bár ténylegesen nem olyan lovakra estünk, akik mozogtak… Először azt vették, ahogyan kardoztam, majd megragadtam a kötelet, a kamera pedig fordult és futott utánam. Lógtam a levegőbe, ők meg engem vettek, aztán a ló alattam futott, én pedig fel kellett, hogy szálljak rá, én pedig igazából puha dolgokra estem. Aztán vettük azt a részt, amin úgy tűnik, mintha felszállnék. Digitálisan a két jelenetet összvágták, ebből pedig ez lett. Jó mulatság volt, szerintem.

Q: Nem ijedtél meg, mikor felkértek, hogy egy ilyen ikont játsszál el, mint Casanova?

A: De igen, viszont mikor elolvastam a forgatókönyvet, rájöttem, hogy ők más oldalról akarják megközelíteni őt. Aztán meg arra gondoltam, hogy jó móka lesz, egy lehetőség, hogy azt vegyék, ami én vagyok, ne pedig valami komolyat. Tudtam, hogy a Túl a barátságon igazán kemény munka lesz, ez pedig jó mód arra, hogy 5 hónapon keresztül ellazuljak Velencében és kipihenjem magam.(Nevet.)
A Grimm volt az első alkalom, hogy engedték, hogy kiadjam magamból az energiát, szabadon őrjöngjek, ügyetlen legyek vagy esetleg ideges. Terry Gilliam nagyon jó abban, hogy hagyja, hogy azt tégy, amit akarsz. Beállít téged abba a neked létrahozott környezetbe, ahol biztonságban érzed magad és mersz rossz lenni. És megengedi, hogy nagy legyél és mókás.

Lasse pedig olyan kis kedves helyszínt és társaságot hozott össze, jó volt így dolgozni, segített a filmnek is.

Q: Mennyit kutattál az igazi Casanova után?

A: Nem sokat, épp csak egy picit, hiszen a forgatókönyvből elég sok minden kiderül róla, a többi pedig már magától jön. De kíváncsi voltam, ezért utánajártam, szereztem pár folyóiratot a témában és belelapozgattam. Viszont nekem nem a történelmi ténykere kellett ügyelnem, mert a film és a történet nem erről szóltak. Különösen a Brockback után, nem akartam komolyan venni a szerepet, sem a filmet, épp csak szórakozni akartam. Mikor végeztem, hazamentem és mosolyogtam. Annyira távol volt a történelem, és tiszta lappal indulhattam. Végre megtaláltam az én karakterem!

Q: És a Casanova nyugodtabb és vidámabb tapasztalat volt?

A: Nagyon is! Igazán olyan volt, mint egy vakáció. Sosem töltöttem ennyi idő Velencében, a forgatás 4,5 hónap volt, a többi helyszínnel együtt. Minden nap, amit Velencében befejeztünk, olyan volt, mint egy múzeumi kirándulás a filmtörténetbe, és ez nagyon tetszett. Tudod, jó emberekkel, jó csapattal jó dolgozni. Kellemes tapasztalat volt.

Q: Van egy tetoválás a jobb karodon ’Old Man River’ felirattal- mit jelent?

A: Van néhány jelentése, minden tetoválásomnak sok jelentése van, hiszen általában olyat tetováltatok magamra, amik emlékeztetnek valamire. És mindjárt megválaszolom a te kérdésedet is. Semmi köze nincsen a dalhoz. Csak éppen éreztem, hogy az életem ezen szakasza örökkévaló, úgy érzem, épp színpadon vagyok, mely az életről szól, ami gyors és villanásszerű, olyan, akár a ?Mississippin? hajókázni. Ez volt a válaszom mára. (Nevet.) És ez (rámutat a bal alkarjára) a nővéreim és a mamám. Cate, Ashley, Olivia és Sally-igen káosz, vagy, ha fejjel lefelé olvasom: Sony. De ezt már túl későn fedeztem fel (Nevet.), mondtam is: jó ég.

Q: Ismerted gyerekkorodban Grimm meséit, volt közülük kedvenced?

A: Nos, anyukám olvasott nekem, mielőtt lefeküdtem volna. A kedvencem, talán a Rumpelstiltskin, vagy micsoda.. Igazából nem volt kedvencem. Olyan sok volt, több, mint 200. Szóval, igen, ismertem, viszont nem volt kedvencem. (Magyarországon ez a Grimm mese nem vált ismertté, a szerk.)

Q: Milyen volt Terry Gilliammel dolgozni?

A: Foglalkoztattak a Monty Phyton filmek, a Bryan élete, a Gyalog galopp. Istenem, annyira akartam az egyik filmben játszani! Volt, mikor úgy tettem, mintha egy lennék a lovagok közül. Forgatáson folyton idéztünk a filmjeiből. Még azóta is szeretem az alkotásait: a Münchausen bárót, a Félelem és reszketést Las Vegasban, A halászkirály legendáját és természetesen a Brazilt. A listámnak a tetején volt, amin azok az emberek szerepeltek, akikkel dolgozni akartam.

Q: Milyen érzés hirtelen sztrárrá válni?

A: Nekem ez nem is tűnik annyira hirtelennek. Csak három nap volt. (Nevet.) Úgy vélem, vagy inkább remélem, hogy ez megváltoztatja majd a színészi munkámat, és azzal és azon dolgozhatok, akivel és amin akarok. Ám azt is remélem, hogy nem lesz hatással a magánéletemre.

Q: Hogyan választod ki a szerepeid?

A: Nem nagyon vannak terveim a jövőt illetően. De úgy vélem, egyszer megtalálom, mint mikor a Dogtown urait forgattuk. Szívesen készítek a következő alkalommal egy másik filmet, ami már magasabb szintű. Ez majdnem olyan, mint a kazetták hangsávjai. Mikor befejezted az elsőt és teljesen kimerültél, még semekkora részt nem használtál el a másik oldalból. Így használhatod az agyad egyik felét majd a másikat: a Túl a barátságon és a Casanova pont passzoltak.

Q: Kik azok a rendezők, akikkel dolgozni szeretnél?

A: (Nevet.) Tudtam, hogy ezt meg fogod kérdezni. Csakhogy, nem adhatom oda a listámat, ugyanis túl hosszú lenne, és a rendezők fele már halott.

Q: Te vagy az, aki jelentkezel a rendezőnél, hogy mutasd érdekel a szerep?

A: Nem, tényleg nem. Nem tudom, vajon ez egy rossz vagy egy jó dolog. Viszont sokat hagyok az ügynökömnek. Nem nagyon nézek körül ilyen „vásárlás” terén, hiszen nem tudnám, hogy hol kezdjem el. Azt szeretem, ha egy-egy projekt az ölembe hull az égből. Tudom, elcéspeltnek hangzik, de végül is lehetséges. Az ügynököm pedig eléri, hogy rendszeresen ezt érezzem.

Q: Korábban azt mondtad, az életed rohamosan megváltozott: ezt szakmailag gondoltad, azaz a színészet vagy az apaság az, ami megváltoztat?

A: Úgy érzem, hogy a közelgő apasággal az életem egyre gyorsabb lesz. Úgy érzem, napról napra gyorsabb. Ez az, ami miatt emlékeztetnem kell magam a múltra, hogy értékeljem azt. (Rámutat az ’Old man river’ feliratra)

Q: Mi volt a benyomásod Casanováról, mint emberről?

A: Azt gondoltam, hogy ő sok szempontból is hihetetlen ember volt- és sok-sok más dolgot tett. De tudod, hogy a történelmi részbe nem ástam magam bele túlságosan, mert nem volt benne a szövegkönyvben, talán értelmetlen lett volna. Csak játszani akartam egy keveset, vagyis úgy gondolom: egy kicsit többet. Tudod-tényleg mennem kell. Talán.. de.. mégis.

Q: Milyen volt Sienna?

A: Nagyon aranyos. Kitűnő színész és kedves lány. Sokat mókáztunk együtt.